Blog

Életemben egyszer kaptam tanítványtól pofont, de az elég alapos volt. Ennek ellenére kedves emlékként emlékezem rá és megmosolyogtat, ha felidézem. Kezdő tanárként egy nevelőintézetben dolgoztam, ahol fiatalkorú bűnelkövető lányok töltötték a bíróság által kiszabott időt, vagyis 18 éven aluliak voltak. Számukra két fontos dolog létezett: a kaja és a fiúk. Ezt nem osztották meg senkivel, minden másban nagyvonalúak voltak. Egymás ruháját hordták, elszívták egymás cigijét, ezen nem volt...

Csodálatos gyermekkorom volt.  Akármikor visszagondolok erre az időszakra és átgondolom az eseményeket, akkor sem mondhatok mást. Megmásíthatatlan tény, hogy fantasztikus, örömteli élményekben volt részem. Most, felnőttként és anyaként úgy gondolom a legcsodálatosabb, amit egy szülő adhat a gyermekének, élményeket és emlékeket. Ebből én bőven kaptam pedig néha nem is úgy tervezték a szüleim. A nyarak lehettek volna unalmasak is, hiszen ők dolgoztak, de olyan csodálatos helyen laktunk, hogy ez...

- Mama! A Papa miért tolja a biciklit? – kérdeztem értetlenül. - Azért Kislányom, mert ráülni már nem tud.- jött a higgadt válasz. Nyári estéken a kapu előtt ültünk és én a 6 évesek teljes naivitásával szemléltem a világot. Gyermekként az ember mindent csodálatosnak és különlegesnek tart, ha felnő pedig azt tartja különlegesnek, hogy egyszer gyermek is volt. - Elfelejtette hogyan kell biciklizni? –  röpködtek a göndör fürtjeim az arcom körül. - Biciklizni most is tud, csak már nem alkalmas rá....

- Jó napot! Függöny guri-gurit szeretnék venni. - Milyen karnisra valót? - Azt nem tudom, olyat, amit be lehet tolni a sínbe. - Igen, ezt értem, no de milyen az a sin? Fém vagy műanyag? - Úgy gondolom műanyag, vagy pedig le van festve. - Szögleteset, vagy gömbölyűt keres? - Miért? Milyen van? - Mind a kétféle. - Olyat keresek, aminek az egyik végét beakasztom az anyagba, a másik vége pedig becsusszan a sínbe. - Mindegyik olyan. Fém vagy műanyag legyen? - Legyen műanyag! - Ez a háromféle van. A...

Hatalmas szatyrokkal becsoszog a váróterembe a férfi és tanácstalanul megáll. A helyiségben a szabályok tudata láthatóan mindent bevon, akár egy steril függöny. Áll és mindenkit megfigyel, nem tudja merre induljon tovább. Minden második széken ülnek, fegyelmezetten kihagynak egy helyet. Az idős férfi csendben toporog, mint az öreg jármű, amit rövid időre nem állítanak le, mert kérdéses, hogy újra indul-e. Az egyik szatyrot lerakja a fal mellé, a másikat egy üresen hagyott székre. A mellette...

Az idős férfi a kapu előtt sepregetett, próbálta eltüntetni a tűz nyomait. A földön és a járdán is mindenhol korom volt. Egykedvűen seperte, nem akarta, hogy az utcán haladók belelépjenek. A mozdulatai nehézkesek voltak, arról árulkodtak, hogy fájdalmai vannak, de az arca mégis kifejezéstelen volt. Vagy az élet tett rá annyi terhet, hogy már egykedvűen fogadott mindent, vagy nem akarta, hogy mások meglássák mit érez. A kerítés egyik végénél egy testes hölgy kíváncsian kukucskált át a kerítés...