– Jó napot! Függöny guri-gurit szeretnék venni.

– Milyen karnisra valót?

– Azt nem tudom, olyat, amit be lehet tolni a sínbe.

– Igen, ezt értem, no de milyen az a sin? Fém vagy műanyag?

– Úgy gondolom műanyag, vagy pedig le van festve.

– Szögleteset, vagy gömbölyűt keres?

– Miért? Milyen van?

– Mind a kétféle.

– Olyat keresek, aminek az egyik végét beakasztom az anyagba, a másik vége pedig becsusszan a sínbe.

– Mindegyik olyan. Fém vagy műanyag legyen?

– Legyen műanyag!

– Ez a háromféle van. A szögletes 1400 Ft, a gömbölyű 980 Ft, a kicsi, hosszúkás 780 Ft.

– A gömbölyűből kérek 20 darabot. Kicsi a függönyöm, bőven elég lesz hozzá.

– Egy csomagban 50 darab van, csak így tudok adni.

– De itt van ráírva a zacskón a darabár, nem?

– Igen, az rajta van.

– Akkor kérek 20 darabot.

– De nem adhatok belőle, csak a csomagot egyben lehet megvenni.

– Miért van rajta akkor a darabár, ha nem kérhetek darabot belőle?

– Mert ez az előírás. Rá kell írnunk a darabárat, de csak csomagban adhatjuk el.

– Ha fagyasztott borsót veszek, ott sincs ráírva mennyibe kerül egy szem.

– Az más!

– Miért más? Ott is kiszámolhatják előre, hány szem kerül a zacskóba.

– Az élelmiszerről nincs ismertem, de gondolom 20 darab borsószemmel semmire sem menne.

– Honnan tudja? Közé rakom a rántottának.

– Uram, most kéri a guri-gurit vagy nem? Többen is várakoznak amint látja.

– Nem akarok én senkit sem feltartani, csak szeretnék tisztán látni. Tehát kaphatok 20 darabot?

– Csak csomagban adhatom a darab szám csak tájékoztatásul van ráírva.

– Miért van ráírva, ha csak egyben lehet megvenni?

– Mert a felügyelőség ellenőrzi. Ha nem írjuk rá megbünteti a boltot.

– Ön szerint ez nem felesleges akkor?

– Nekem ezt nem kell véleményezni, nekem ezt a szabályt be kell tartani. Kéri?

– Hé, emberek! Vásárol még valaki guri-gurit? Nekem elég a 20, a többit átadom.

– Jó ember, ne húzza már itt az időt. Haladnánk. Én függönyt akarok venni.

– Én azért vegyek meg 50 guri-gurit mert maga függönyt akar venni?

– Most komolyan, nem mindegy magának, hogy 20 db guri-gurit vesz meg, vagy 50-et?

– Képzelje egyáltalán nem mindegy. 30 guri-guit feleslegesen veszek meg és lehet soha nem lesz rá szükségem. Nem akarok költözni sehova.

– Mondja konyhája vagy fürdőszobája nincs? Oda is felhasználhatná!

– A konyhámban vitrázs függöny van és nem fogom a maga kedvéért lecserélni, mert egy nagyon szép darab. Sárga, kis virágokkal. A fürdőszobán nincs is ablak. Miért ad nekem ilyen ötleteket?

– Én csak segíteni akartam, hogy hova tudná még felhasználni a többi guri-gurit.

– Miért akarja átalakíttatni velem a lakásomat. Maga dizájner? Át akarja rendezni a lakásomat és így akar megrendeléshez jutni?

– Nem. Nem értek az ilyesmihez, én egyszerű varrónő vagyok és zsinórt szeretnék venni, ha hagyná.

– Most, hogy mondja éppen varrónőre lenne szükségem mert elszakadt az egyik nadrágom. Meg lehet találni valahol? Megcsinálná nekem?

– Ezt nem gondolják komolyan, hogy itt beszélik meg az üzletüket?

– Egy nadrág megvarrása magának nagy üzlet?

– Uram! Mi csak szeretnénk haladni és vásárolni.

– Jól van jól van, de most én következem mert én voltam itt előbb. Ha megkapom a 20 db guri-gurimat már megyek is. Annyi modortalan ember van!

– Maga most engem tart modortalannak mert figyelmeztettem, hogy haladni szeretnénk?

– Igen, vegye tudomásul, hogy érzelmi nyomást igyekszik rám gyakorolni és én olyankor nem tudok dönteni, leblokkolok.

– Akkor segítek összegezni az eddigieket. Azt már eldöntötte, hogy guri-gurit fog venni, igaz?

– Igen.

– Csak csomagban lehet kapni, tehát már csak ki kell fizetnie a guri-gurit.

– De még mindig nem értem miért kell megvennem a felesleges 30 darab guri-gurit?

– Nem felesleges ám, ennyi van egy csomagban.

– Magának biztosan nem lenne felesleges, de nekem igen.

– Kérem! Szólhatnék én is?

– Persze, itt teljes demokrácia van.

– Én nagyon szívesen megveszem a fennmaradó guri-gurikat, csak haladjunk végre.

– Egy ilyen nehéz helyzetben miért csak most szól? Már régen otthon lehetnék.

– Uram! Most gondoltam át, hogy erre nekem is szükségem van. Számolják ki kérem, én mennyit fizetek érte?

– Máris hölgyem.

– Milyen emberek vannak? Biztosan élvezte az egészet és csak a végén tud szólni, hogy magának is guri-guri kell? Lopja az időnket. Maga azért a nadrágomat majd felhajtja?